17.RÉSZ
Castiel biztos volt a halálban, de az vigasztalta, hogy a szerelmével halhat meg... Castiel behunyta a szemét és szorosan fogta Mira kezét. Mira feje Castiel vállán landolt egymás mellett feküdtek és szívták be a mérgező füstöt...
Ekkor Castiel egy hangos szirénára figyelt fel, azt hitte, hogy csak képzelődik és könnyezni kezdett.
Castiel ájultan feküdt a földön, de két perc múlva megjelentek a tűzoltók...
Tűzoltó 1:Ott vannak!
Tűzoltó 2:Ti hárman! Vigyétek ki őket! Ti négyen! Gyertek utánam!
- PÁR ÓRA MÚLVA A KÓRHÁZBAN -
Naoko:Nézzétek! Ébredezik!
Janako:Dai, nézd!!
Castiel:Ho...Hol vagyok?
Dai:Castiel mi történt?
Castiel:Hol van?
Dai:Mi?
Castiel:Hol van?!
Janako:Ki?
Castiel:El kell innen mennem!! *letépi az infúziókat.*
Naoko:Castiel állj le!!
Castiel:*felállt.*
Janako:Castiel!!
Dai:Megőrültél?!!
Castiel:*elindul a kijárat felé*
Naoko:Állj már le!! *lefogja Castielt.*
Castiel:Engedj már el!!
Dai:Ki hol van?!
Janako:Castiel feküdj vissza.
Castiel:Hol van Mira?
Dai:Mi.........?
Janako:*leültette Castielt az ágyra.*
Naoko:Dai csaja? Mit tudom én, de ez most miért érdekel téged ennyire?
Castiel:Mi..........? Kinek a mije?
Dai:A BARÁTNŐM!!
Janako:Dai ne ordibálj!
Castiel:(De... miért nem.... el kellett.... miért nem mondta el?! Dai....) Mira az osztálytársam és hát...
Dai:Igen?
Castiel:Tűz volt a suliban.
Janako:Suliban?
Naoko:Te suliba jársz?
Dai:IGEN?! Mondd tovább!!
Castiel:Szóval tűz ütött ki és a folyosón... (Nem is tudja mi történt Mirával? Most hogy mondjam el ezt Dainak?) és hát... (Elmondjam neki? Most mit fogok kitalálni? Azt sem tudom mi van most Mirával!) a folyosón voltunk az osztállyal, és Mirával ö...összevesztünk és nem békültem ki vele...
Dai:Honnan ismered te Mirát?!!
Janako:Naokoval elvittük Castielhez, tudod amikor próbáltunk és eljött megnézni minket próba közben.
Dai:Tényleg... De min vesztél össze Mirával?
Castiel:Már nem emlékszem, a házi miatt azt hiszem...
Ekkor egy fekete hajú szemüveges kis hölgy lépett be.
Ápolónő:Sajnálom fiatalurak, de a betegnek sok pihenésre van szüksége! *mondta csendesen.*
Castiel:(Hála az égnek!)
Naoko:Figyelj Cicababa, ne most!
Castiel:Most tényleg mennetek kéne! (Húzás haza fiúk!)
Ápolónő:Jöjjenek! *mosolygott.*
Janako:Majd ha jobban leszel szólj!
Dai:Jobbulást!
Naoko:Aztán meg ne halj nekem!
Castiel:Jaaah... Jó vicc...
*Miután elmentek a srácok.*
Castiel:Nővérke, nem ismer véletlenül egy Mira Blue nevű lányt?
Ápolónő:*az űrlapján keresgél* Nem sajnálom...
Castiel:De...!
Ápolónő:Mira Blue? Dehogynem, a 454-es szobában van!
Castiel:És én most hol vagyok?
Ápolónő:A 203-as szobában.
Castiel:El mehetnék hozzá?
Ápolónő:Beteg látogatna beteget? *nevetett* Végül is, lehet róla szó!
Castiel:Köszönöm akkor indulnék is!
Ápolónő:Először hoznám a reggeliét, azt kérem várja meg! *mosolygott.*
Castiel:Rendben, köszönöm. (Két perc múlva vissza is jött a kisasszony.)
Ápolónő:Tessék! *odaadta a reggeliét.*
Castiel:Köszönöm! *beleharapott a gofrijába* Egyébként hogy hívják a kisasszonyt?
Ápolónő: A nevem Boni.
Castiel:Szép név.
Boni:Kö...Köszönöm.... *elpirult.*
Castiel:De jól laktam! *letette a tálcát.*
Boni:Elkísérjem a 454-es szobába vagy odatalál maga is?
Castiel:Odatalálok egyedül, de azért nagyon kedves.
Boni:Rendben. *mondta csalódottan*
A 454-ES SZOBÁBAN
Castiel:(Fel mentem a 454-es terembe és megláttam Mirát...)
.png)
Dr:Na de kérem! *suttogta* mennyen ki!
Castiel:Nem, félreérti, én a beteg barátja vagyok!
Dr:Persze-persze, na de ezt inkább kint beszéljük meg!
Castiel:(Tuskó...) *kiment a szobából*
A FOLYOSÓN
Castiel:Szóval, hogy van Mira?
Dr:*kezét nyújtja* Dr.Wattson vagyok!
Castiel: *kuncog* Castiel Brian!
Dr:Sokat javult az állapota a két hét alatt, de egyenlőre még kómában van.
Castiel:(Két hét?!! Két hete rohadok ebben a....!?) Mikor fog felébredni?
Dr:Tudja... Én orvos vagyok... Szóval elmondom kerek-perec. Ha két hónapon belül ha nem ébred fel...
Nem fog felébredni többé...
Castiel:MI VAN?!
Dr:Kérem ne ordítson!
Castiel:MI AZ HOGY NEM ÉBRED FEL TÖBBÉ?!
Dr:Sajnos sok füstöt nyelt.
Castiel:(Legalább nem ott haltunk meg...) Beszélni akarok vele!
Dr:Nem hiszem, hogy bármit is ér, de menjen csak.
Castiel:Kösz. -berontott Mirához*
Dr:De kérem halkabban!
Castiel:Mira!! Kelj már fel!!
Castiel nézte még pár percig Mirát és fogta a kezét, majd elaludt az ágyán és egy lágy női hang ébresztette fel.
Castiel:Mira!
Boni:Sa....Sajnálom Castiel úr, de már mennie kéne...
Castiel:Ööö... Nem, még maradni akarok!
Boni:Én megértem, de ha menni kell, hát menni kell. Kérem!
Castiel:Már nem is hallom! *Mira mellére hajtotta a fejét és becsukta a szemeit.*
Boni:Huhh... *kiment*
-2 NAP MÚLVA-
Rosalya:MIRAA!!! Jó reggelt kedvesem, hallom jobban vagy! Hogy érzed magad? Milyen volt a kóma? Fáj még valamid?
Mira:Ssssssssstttt!!! Halkabban! *suttogta* Még alszik.
Rosalya:Még mindig itt van?
Mira:Hát... *mosolyog* Igen! *megsimogatta Castiel fejét*
Rosalya:Olyan aranyosak vagytok! *mosolyog* Jártok?
Mira:Nem, Castielnek... más lány tetszik.
Rosalya:A csaj egy igazi kis rib@nc lehet!
Mira:(Rólad beszélek kedveském....) Szerintem aranyos.
Rosalya:Ki az?
Mira:Ne...Nem tudom... de biztos aranyos!
Rosalya:Ha te mondod...
Mira:Elhoztad amit kértem?
Rosalya:Persze... csak tudnám miért nem várhat...
Mira:Amióta veletek lógok csak romlanak a jegyeim!
Rosalya:Te romlásnak nevezed a négy egész nyolcat?!
Mira:Azért mégsem egy ötös!
Rosalya:Hmm...
Mira:Az én füzeteimet elhoztad?
Rosalya:Mindent elhoztam! *odaadja a vázlatait és Mira füzeteit*
Mira:Köszi! Akkor neki is kezdek! *vadul elkezdte leírni a vázlatokat*
Rosalya:Hova mész tovább tanulni?
Mira:Texas New! A legjobb iskola! Te?
Rosalya:Valami Vendéglátói szakiskolába.
Mira:Na ez már karrier....
Rosalya:Ne gúnyolódj, inkább írj!
Mira:*nevet*
Rosalya:*megbökdösi Castielt*
Mira:Mit csinálsz?
Rosalya:Megnézem él-e még!
Mira:Chh... *mosolyog*
Rosalya:*közelebb hajol Castielhez.*
Mira:Mi a...?
Rosalya:Ssst!! Te csak Írj!
Mira:Hát oké...
Rosalya Castiel mellkasára tette a fejét és várt egy életjelre.
Castiel:Mit csinálsz? *ásít*
Rosalya:Wáááá!! *leesett az ágyról*
Mira:*röhög*
Castiel:Mira! Mikor keltél fel? Jól vagy?
Mira:Két napja fent vagyok, de te viszont jó sokat aludtál, és végig mellettem voltál, ez nagyon aranyos! *megpuszilta*
.jpg)
Castiel:... (Ezt nem szabad... Dai csaja....)
Mira:(Most meg mi van?) Bocsi....
Castiel:Dai volt nálad, tudtad?
Mira:DAI!!! Mikor?
Castiel:Amikor felkeltem.
Mira:Óóó Dai... *elpirult* (Teljesen megfeledkeztem róla)
Castiel:Még mindig jártok?
Mira:Egyenlőre azt sem tudom hol áll a fejem!
Castiel:Engem vár a...
Rosalya:Anyukád?
Castiel:Jahh... Persze....
Mira:(Még sosem láttam a családját...)
Castiel:Asszem' most megyek és összepakolok. Sziasztok! *megcsókolta Rosalyat*
Mira:Szia.....
Castiel:*elment*
Mira:Hát ez meg mi volt?
Rosalya:Nem tudom....
Mira:öhm... Oké...
Rosalya:Elmegyünk majd Daihoz?
Mira:Most biztos nem! Nagyon sokat kell tanulnom!
Rosalya:Tényleg... Itt az év vége!
Mira:Hányadika is van?
Rosalya:Június három.
Mira:Mikor lesz év vége?
Rosalya:Öhm... Június nyolc.
Mira:Akkor még van öt napom felkészülni, ezentúl csak is a tanulásra fogok figyelni!
Rosalya:Akkor ezt most vegyem NO pasizásnak?
Mira:Akár.
Rosalya:Elkísérjelek haza?
Mira:Mehetünk.
Rosalya:Leírtál mindent?
Mira:Mindent!
-MIRÁÉKNÁL-
Rosalya:Maradjak még egy kicsit?
Mira:Persze, segíthetnél megtanulni a---
Rosalya:Szia!
Mira:*nevet* Szia Rosa, köszönöm!
Rosalya:*elment*
Mira:Szóval a tanulás...... ANYAAA!!! (Nincsenek itthon? hát ez érdekes... Ahhoz képest, hogy több mint két hetet távol voltam tőlük.... Hát ez aranyos... Na legalább tanulhatok nyugodtam.) *kinyitja a hűtőt* Hmmm... Nincs semmi izgis.. Ez mi? ,,Szia kisim, elmentük a nagyiékhoz a hétvégérede a doki monta hogy joban vagy enek örülünk jobbulást kisikém!'' Köszi öcsi... Legalább te gondoltál rám!
-Szia Dai!
-Mira?
-Aham!
-Otthon vagy?
-Igen á----
Mira:(Letette. Gondolom már jön is, elugrok gyorsan a kisboltba.)
Mire Mira visszajött Dai már az ajtó előtt ült és várt.
Mira:Dai!
Dai:Olyan rég láttalak! Mi történt veled? Mennyünk gyorsan be!
Mira:Te menj fel, én addig bepakolok.
-MIRA SZOBÁJÁBAN-
Mira:Szóval...
Dai:Szóval....
Mira:(Egy darabig csak néztük egymást aztán Dai megszólalt.)
Dai:Miért nem hívtál?
Mira:Nem volt hozzá merszem.
Dai:Most már csak az a fontos, hogy jól vagy!
Mira:Sajnálom! Én megakartalak keresni, de....
Dai:Féltél.
Mira:Igen.
Dai:Most már nem kell félned, itt vagyok!
Mira:Úgy hiányoztál! *átkarolta*
Dai:*megcsókolta* Akarlak! *levette a felsőjét*
Mira:Én is! (Nem tudom, azért csináltam ezt, mert már régen láttam, vagy csak a szenvedély vezetett el idáig, de hát elragadott a hév és elkövettem életem legnagyobb hibáját... ezt:)
Ekkor Castiel egy hangos szirénára figyelt fel, azt hitte, hogy csak képzelődik és könnyezni kezdett.
Castiel ájultan feküdt a földön, de két perc múlva megjelentek a tűzoltók...
Tűzoltó 1:Ott vannak!
Tűzoltó 2:Ti hárman! Vigyétek ki őket! Ti négyen! Gyertek utánam!
- PÁR ÓRA MÚLVA A KÓRHÁZBAN -
Naoko:Nézzétek! Ébredezik!
Janako:Dai, nézd!!
Castiel:Ho...Hol vagyok?
Dai:Castiel mi történt?
Castiel:Hol van?
Dai:Mi?
Castiel:Hol van?!
Janako:Ki?
Castiel:El kell innen mennem!! *letépi az infúziókat.*
Naoko:Castiel állj le!!
Castiel:*felállt.*
Janako:Castiel!!
Dai:Megőrültél?!!
Castiel:*elindul a kijárat felé*
Naoko:Állj már le!! *lefogja Castielt.*
Castiel:Engedj már el!!
Dai:Ki hol van?!
Janako:Castiel feküdj vissza.
Castiel:Hol van Mira?
Dai:Mi.........?
Janako:*leültette Castielt az ágyra.*
Naoko:Dai csaja? Mit tudom én, de ez most miért érdekel téged ennyire?
Castiel:Mi..........? Kinek a mije?
Dai:A BARÁTNŐM!!
Janako:Dai ne ordibálj!
Castiel:(De... miért nem.... el kellett.... miért nem mondta el?! Dai....) Mira az osztálytársam és hát...
Dai:Igen?
Castiel:Tűz volt a suliban.
Janako:Suliban?
Naoko:Te suliba jársz?
Dai:IGEN?! Mondd tovább!!
Castiel:Szóval tűz ütött ki és a folyosón... (Nem is tudja mi történt Mirával? Most hogy mondjam el ezt Dainak?) és hát... (Elmondjam neki? Most mit fogok kitalálni? Azt sem tudom mi van most Mirával!) a folyosón voltunk az osztállyal, és Mirával ö...összevesztünk és nem békültem ki vele...
Dai:Honnan ismered te Mirát?!!
Janako:Naokoval elvittük Castielhez, tudod amikor próbáltunk és eljött megnézni minket próba közben.
Dai:Tényleg... De min vesztél össze Mirával?
Castiel:Már nem emlékszem, a házi miatt azt hiszem...
Ekkor egy fekete hajú szemüveges kis hölgy lépett be.
Ápolónő:Sajnálom fiatalurak, de a betegnek sok pihenésre van szüksége! *mondta csendesen.*
Castiel:(Hála az égnek!)
Naoko:Figyelj Cicababa, ne most!
Castiel:Most tényleg mennetek kéne! (Húzás haza fiúk!)
Ápolónő:Jöjjenek! *mosolygott.*
Janako:Majd ha jobban leszel szólj!
Dai:Jobbulást!
Naoko:Aztán meg ne halj nekem!
Castiel:Jaaah... Jó vicc...
*Miután elmentek a srácok.*
Castiel:Nővérke, nem ismer véletlenül egy Mira Blue nevű lányt?
Ápolónő:*az űrlapján keresgél* Nem sajnálom...
Castiel:De...!
Ápolónő:Mira Blue? Dehogynem, a 454-es szobában van!
Castiel:És én most hol vagyok?
Ápolónő:A 203-as szobában.
Castiel:El mehetnék hozzá?
Ápolónő:Beteg látogatna beteget? *nevetett* Végül is, lehet róla szó!
Castiel:Köszönöm akkor indulnék is!
Ápolónő:Először hoznám a reggeliét, azt kérem várja meg! *mosolygott.*
Castiel:Rendben, köszönöm. (Két perc múlva vissza is jött a kisasszony.)
Ápolónő:Tessék! *odaadta a reggeliét.*
Castiel:Köszönöm! *beleharapott a gofrijába* Egyébként hogy hívják a kisasszonyt?
Ápolónő: A nevem Boni.
Castiel:Szép név.
Boni:Kö...Köszönöm.... *elpirult.*
Castiel:De jól laktam! *letette a tálcát.*
Boni:Elkísérjem a 454-es szobába vagy odatalál maga is?
Castiel:Odatalálok egyedül, de azért nagyon kedves.
Boni:Rendben. *mondta csalódottan*
A 454-ES SZOBÁBAN
Castiel:(Fel mentem a 454-es terembe és megláttam Mirát...)
Dr:Na de kérem! *suttogta* mennyen ki!
Castiel:Nem, félreérti, én a beteg barátja vagyok!
Dr:Persze-persze, na de ezt inkább kint beszéljük meg!
Castiel:(Tuskó...) *kiment a szobából*
A FOLYOSÓN
Castiel:Szóval, hogy van Mira?
Dr:*kezét nyújtja* Dr.Wattson vagyok!
Castiel: *kuncog* Castiel Brian!
Dr:Sokat javult az állapota a két hét alatt, de egyenlőre még kómában van.
Castiel:(Két hét?!! Két hete rohadok ebben a....!?) Mikor fog felébredni?
Dr:Tudja... Én orvos vagyok... Szóval elmondom kerek-perec. Ha két hónapon belül ha nem ébred fel...
Nem fog felébredni többé...
Castiel:MI VAN?!
Dr:Kérem ne ordítson!
Castiel:MI AZ HOGY NEM ÉBRED FEL TÖBBÉ?!
Dr:Sajnos sok füstöt nyelt.
Castiel:(Legalább nem ott haltunk meg...) Beszélni akarok vele!
Dr:Nem hiszem, hogy bármit is ér, de menjen csak.
Castiel:Kösz. -berontott Mirához*
Dr:De kérem halkabban!
Castiel:Mira!! Kelj már fel!!
Castiel nézte még pár percig Mirát és fogta a kezét, majd elaludt az ágyán és egy lágy női hang ébresztette fel.
Castiel:Mira!
Boni:Sa....Sajnálom Castiel úr, de már mennie kéne...
Castiel:Ööö... Nem, még maradni akarok!
Boni:Én megértem, de ha menni kell, hát menni kell. Kérem!
Castiel:Már nem is hallom! *Mira mellére hajtotta a fejét és becsukta a szemeit.*
Boni:Huhh... *kiment*
-2 NAP MÚLVA-
Rosalya:MIRAA!!! Jó reggelt kedvesem, hallom jobban vagy! Hogy érzed magad? Milyen volt a kóma? Fáj még valamid?
Mira:Ssssssssstttt!!! Halkabban! *suttogta* Még alszik.
Rosalya:Még mindig itt van?
Mira:Hát... *mosolyog* Igen! *megsimogatta Castiel fejét*
Rosalya:Olyan aranyosak vagytok! *mosolyog* Jártok?
Mira:Nem, Castielnek... más lány tetszik.
Rosalya:A csaj egy igazi kis rib@nc lehet!
Mira:(Rólad beszélek kedveském....) Szerintem aranyos.
Rosalya:Ki az?
Mira:Ne...Nem tudom... de biztos aranyos!
Rosalya:Ha te mondod...
Mira:Elhoztad amit kértem?
Rosalya:Persze... csak tudnám miért nem várhat...
Mira:Amióta veletek lógok csak romlanak a jegyeim!
Rosalya:Te romlásnak nevezed a négy egész nyolcat?!
Mira:Azért mégsem egy ötös!
Rosalya:Hmm...
Mira:Az én füzeteimet elhoztad?
Rosalya:Mindent elhoztam! *odaadja a vázlatait és Mira füzeteit*
Mira:Köszi! Akkor neki is kezdek! *vadul elkezdte leírni a vázlatokat*
Rosalya:Hova mész tovább tanulni?
Mira:Texas New! A legjobb iskola! Te?
Rosalya:Valami Vendéglátói szakiskolába.
Mira:Na ez már karrier....
Rosalya:Ne gúnyolódj, inkább írj!
Mira:*nevet*
Rosalya:*megbökdösi Castielt*
Mira:Mit csinálsz?
Rosalya:Megnézem él-e még!
Mira:Chh... *mosolyog*
Rosalya:*közelebb hajol Castielhez.*
Mira:Mi a...?
Rosalya:Ssst!! Te csak Írj!
Mira:Hát oké...
Rosalya Castiel mellkasára tette a fejét és várt egy életjelre.
Castiel:Mit csinálsz? *ásít*
Rosalya:Wáááá!! *leesett az ágyról*
Mira:*röhög*
Castiel:Mira! Mikor keltél fel? Jól vagy?
Mira:Két napja fent vagyok, de te viszont jó sokat aludtál, és végig mellettem voltál, ez nagyon aranyos! *megpuszilta*
Castiel:... (Ezt nem szabad... Dai csaja....)
Mira:(Most meg mi van?) Bocsi....
Castiel:Dai volt nálad, tudtad?
Mira:DAI!!! Mikor?
Castiel:Amikor felkeltem.
Mira:Óóó Dai... *elpirult* (Teljesen megfeledkeztem róla)
Castiel:Még mindig jártok?
Mira:Egyenlőre azt sem tudom hol áll a fejem!
Castiel:Engem vár a...
Rosalya:Anyukád?
Castiel:Jahh... Persze....
Mira:(Még sosem láttam a családját...)
Castiel:Asszem' most megyek és összepakolok. Sziasztok! *megcsókolta Rosalyat*
Mira:Szia.....
Castiel:*elment*
Mira:Hát ez meg mi volt?
Rosalya:Nem tudom....
Mira:öhm... Oké...
Rosalya:Elmegyünk majd Daihoz?
Mira:Most biztos nem! Nagyon sokat kell tanulnom!
Rosalya:Tényleg... Itt az év vége!
Mira:Hányadika is van?
Rosalya:Június három.
Mira:Mikor lesz év vége?
Rosalya:Öhm... Június nyolc.
Mira:Akkor még van öt napom felkészülni, ezentúl csak is a tanulásra fogok figyelni!
Rosalya:Akkor ezt most vegyem NO pasizásnak?
Mira:Akár.
Rosalya:Elkísérjelek haza?
Mira:Mehetünk.
Rosalya:Leírtál mindent?
Mira:Mindent!
-MIRÁÉKNÁL-
Rosalya:Maradjak még egy kicsit?
Mira:Persze, segíthetnél megtanulni a---
Rosalya:Szia!
Mira:*nevet* Szia Rosa, köszönöm!
Rosalya:*elment*
Mira:Szóval a tanulás...... ANYAAA!!! (Nincsenek itthon? hát ez érdekes... Ahhoz képest, hogy több mint két hetet távol voltam tőlük.... Hát ez aranyos... Na legalább tanulhatok nyugodtam.) *kinyitja a hűtőt* Hmmm... Nincs semmi izgis.. Ez mi? ,,Szia kisim, elmentük a nagyiékhoz a hétvégérede a doki monta hogy joban vagy enek örülünk jobbulást kisikém!'' Köszi öcsi... Legalább te gondoltál rám!
-Szia Dai!
-Mira?
-Aham!
-Otthon vagy?
-Igen á----
Mira:(Letette. Gondolom már jön is, elugrok gyorsan a kisboltba.)
Mire Mira visszajött Dai már az ajtó előtt ült és várt.
Mira:Dai!
Dai:Olyan rég láttalak! Mi történt veled? Mennyünk gyorsan be!
Mira:Te menj fel, én addig bepakolok.
-MIRA SZOBÁJÁBAN-
Mira:Szóval...
Dai:Szóval....
Mira:(Egy darabig csak néztük egymást aztán Dai megszólalt.)
Dai:Miért nem hívtál?
Mira:Nem volt hozzá merszem.
Dai:Most már csak az a fontos, hogy jól vagy!
Mira:Sajnálom! Én megakartalak keresni, de....
Dai:Féltél.
Mira:Igen.
Dai:Most már nem kell félned, itt vagyok!
Mira:Úgy hiányoztál! *átkarolta*
Dai:*megcsókolta* Akarlak! *levette a felsőjét*
Mira:Én is! (Nem tudom, azért csináltam ezt, mert már régen láttam, vagy csak a szenvedély vezetett el idáig, de hát elragadott a hév és elkövettem életem legnagyobb hibáját... ezt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése