22.Rész Part2
Te...Terhes?
Igen...
Én... szívrohamot kaptam.... A baba... A baba jól van?
Az orvos nem válaszolt, csak szomorúan nézett rám. Az egész estét végigbőgtem, sírva aludtam el.
- MÁSNAP -
Ki az a Ráhel? - kérdezte Rosalya.
Tessék? - kérdeztem vissza zavartan.
Ráhel.
Ezt meg.... Honnan tudod? Mi... Mikor beszéltem neked róla?
Este beszélsz álmodban.
Oh....
Szóval?
Rá...Ráhel egy... Igazából nem is tudom... Egy... Kislány...
Hogy-hogy nem tudod?
Nem tudom...
Jobban vagy most már?
Igen... Azt hiszem.
Ez nem volt valami meggyőző.
Az orvos este meglátogatott...
Rossz vagy jó hír?
Rosa.... Én...---
Ekkor berontott Castiel a szobába.
Mira! Ú-risten! Jól vagy? Mit képzelsz magadról?! Hogy mersz így rám ijeszteni?? - fojtotta belém a szót.
Hagyd már békén legalább egy kicsit! - kiáltotta Rosalya.
Te velem ne merj ordibálni! Nem tudod mit éltem át éjszaka!
Még hogy nem tudom?!
Nem hát!
A legjobb barátnőm!
Nekem meg a barátnőm!
Ez nem igaz!
Dehogynem!
Maradj már csöndben!
ha te elhallgatsz akkor én is!
Miért kéne lehallgatnom?
Elhallgatnod! Kívül belül szőke vagy!
Hát te nagyon hülye vagy!
Igen, ezt jelenti a szőke.
Csak, hogy én fehér vagyok, nem szőke! Te színvak kis senki!
Te vagy a senki!
Nem hallgattam tovább Rosaly és Castiel civakodását, kimentem az erkélyre, hogy levegőhöz juthassak.
Egy kicsivel később bementem, és legnagyobb meglepetésemre Dait pillantottam meg. Hát igen, ketten voltunk a szobában, csak én és Dai...
Mira...
Ne...! - vágtam a szavába.
Én...
Te mi? Mit akarsz még tőlem? Nem volt elég?
Én... Sajnálom...
Nem érdekel, megcsaltál!
Tudom...
Miért jöttél?
Se...Segítened kell.
Ohhh.... - nevettem fel. - Vagy úgy!
Kérlek Mira, legalább csak hallgass meg.
Nem, te hallgass meg!
Mira! Rachellel összevesztünk!
Egy kicsit sem érdekel, hogy szívrohamot kaptam? Te jó ég!! Annyira önző vagy!
Még, hogy én vagyok az önző?
Igen!
És amikor leégett a sulid?
Mi van? - értetlenkedtem. - Ez most hogy jön ide?
Mit kerestél Castiellel teremben?
Egy osztályba járunk.
De miért voltatok az ketten, iskolában, egy szűk teremben, ami égett?!
Tessék?
Mit kerestetek együtt?
Együtt?
Tényleg... Ezen még nem is gondolkodtam... Mit keresett Castiel a kórházban? Hiszen Jougoval voltam aznap... Várjunk csak...
Castiel... Hát nem álom volt...
Mennem kell!
Felkaptam a kabátomat és már ott sem voltam. Kijelentkeztem a nővérnél és már siettem Castielhez ahogyan csak tudtam. Leintettem egy taxit és elindultam Castiel felé, félúton eszembe jutott, hogy nem tudom hol lakik Castiel. Felhívta Rosaliát, hogy átmegyek hozzá, és hogy hívja át Castielt is.
Szia Mira! - nyitott ajtót Rosalya.
Rosa, Castiel itt van?
A konyhában.
Castiel! - kiabáltam Castielnek.
Mi az Mira?
Mi csókolóztunk!
Tudom. - mosolygott.
Nem, nem akkor! Az iskolában!
Párdon'?
Megcsókoltál, besiettél értem az iskolába, és megmentettél!
Emlékszel?
Dai eszembe juttatta.
Mit keresett Dai a kórházban? - kérdezte dühösen.
Az hosszú sztori! De miért nem mondtad...?
Nem akartam.... Hogy... Hogy mérges legyél....
Castiel! - mosolyogtam.
Mit akartál mondani a kórházban? - kérdezett Rosa.
Ohh... El is felejtettem... Most mit mondjak? Megérdemlik az igazságot... De azért az ilyet.... Nem lehet csak így elmondani...
Mira. - szólított Castiel.
Majd... Később elmondom.....
Mira, később se lesz könnyebb elmondani! - szólt kedvesen Rosalya. - Üljünk le! - mosolygott.
Rosalya hozott nekünk citromos vizet.
Köszönöm! - mondta Cas.
Köszi... - mondtam.
Elmondod? - kérdezte Rosa.
Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Én.... Te... Terhes vagyok! - mondtam sírva.
Terhes? - kérdezte Rosa és Castiel.
De már...... Későőőő!!!!!!!
Hogy mi? - aggódott Rosa.
A gyerek meghalt amikor szívrohamot kaptam!!! - bőgtem el magam.
Castiel felállt és leöntött a citromos vízzel. Egy percig csak némán ültünk a feszültséget fokozva.
Undorító vagy...! - mondta szánakozva Castiel. - Undorító! - üvöltötte és menni készült.
Castiel várj! - kiáltotta Rosalya.
Castiel hátranézett és készülni ment.
Kérlek! - Castiel kezét fogta le Rosalya.
Castiel kirántotta a kezét és elment.
Mira, jól vagy?
Hagyj békén Rosa! Hol van Edward?
A bácsikátok érte jött.
A... A.. A... A... Bá... Bácsi.... Bácsiká...... A ..... A .... Bácsikánt??! BÁCSIKÁNT?!!
Igen. - helyeselt Rosa. - Skooter bácsi.
Nincs Skooter nevű bácsikánk!!!!!!!!!!
De, de! Skooter Blume! - nevetett fel Rosa.
Blume? Blume???! BLUME?!!!! ÉN BLUE VAGYOK!!! BLUE!!!!!!!
De Edward ismerte! - vágta rá Rosa.
HONNAN?!!!!
Ne kiabálj már Mira! Edward ismeri! -mondta Rosalya.
Honnan a francból ismeri??
Az oviban már találkozta, haza is vitte párszor. - válaszolt Rosa.
NINCS SKOOTER BÁCSIKÁNK!!!!
Ebben biztos vagy? - kérdezte.
BIZTOS VAGYOK!!! TUDNÁM, HA LENNE SKOOTER BÁCSIKÁNK!!!
Ú-risten.... - fagyott le Rosalya.
Mira.... - nézett aggódva.
Az öcsémet.... el... elrabolták..........
Felhívtam a rendőrséget, Rosalyával egész este Edwardot kerestük a városban, de nem találtunk semmi nyomot.... A rendőrök is csak sejtik, hogy hol lehet Edward. Rosaval a rendőrségre mentünk, hogy onnan induljunk tovább. Felhívtuk Castielt hogy jöjjön segíteni. Egyből megbocsájtott.
Uram ezt nézze! - szólította meg a rendőrfőnököt egy férfi.
Hm..... küldjék ki a hármas osztagot ahol a két kör metszi egymást. A másik helyre a heteset. - parancsolta a főnök.
Máris!
Kérem, találtak már valamit? - kérdeztem a rendőrfőnököt.
Igen, látja ezt itt? A két pont egyikében lesz a maga öccse.
Ez biztos?
Reméljük.
Ezt nem hiszem el.... - könnyeztem.
Ne aggódj Mira, meg lesz Edward! - vigasztalt Rosa.
Megtaláljuk az öcséd! - nyugtatott meg Cas.
Beszélhetnénk? - kérdezte a rendőrfőnök.
- AZ IRODÁBAN -
Miről lenne szó? - kérdeztem aggódva.
Tudja... Találtunk pár aktát erről a ,,Skooter'' bácsikátoktól.
Tessék? Mit?!
Körözött bűnöző. Igazi nevén: Brian Shan. Az öccsét néha délután elvitte fagyizni, míg a többiek aludtak és időre visszavitte az iskolába. Magához édesgette, és csak a megfelelő pillanatig várt.
Ezt honnan tudja?
Nyomoztunk egy kicsit.
Egyszer csak a telefon csörrent fel, a rendőrfőnök sietve vette fel, és egyszerre nagyon nyugtalan arcot vágott.
Hogy mi?!!
22.RÉSZ
Tessék? - kérdeztem vissza zavartan.
Ráhel.
Ezt meg.... Honnan tudod? Mi... Mikor beszéltem neked róla?
Este beszélsz álmodban.
Oh....
Szóval?
Rá...Ráhel egy... Igazából nem is tudom... Egy... Kislány...
Hogy-hogy nem tudod?
Nem tudom...
Jobban vagy most már?
Igen... Azt hiszem.
Ez nem volt valami meggyőző.
Az orvos este meglátogatott...
Rossz vagy jó hír?
Rosa.... Én...---
Ekkor berontott Castiel a szobába.
Mira! Ú-risten! Jól vagy? Mit képzelsz magadról?! Hogy mersz így rám ijeszteni?? - fojtotta belém a szót.
Hagyd már békén legalább egy kicsit! - kiáltotta Rosalya.
Te velem ne merj ordibálni! Nem tudod mit éltem át éjszaka!
Még hogy nem tudom?!
Nem hát!
A legjobb barátnőm!
Nekem meg a barátnőm!
Ez nem igaz!
Dehogynem!
Maradj már csöndben!
ha te elhallgatsz akkor én is!
Miért kéne lehallgatnom?
Elhallgatnod! Kívül belül szőke vagy!
Hát te nagyon hülye vagy!
Igen, ezt jelenti a szőke.
Csak, hogy én fehér vagyok, nem szőke! Te színvak kis senki!
Te vagy a senki!
Nem hallgattam tovább Rosaly és Castiel civakodását, kimentem az erkélyre, hogy levegőhöz juthassak.
Egy kicsivel később bementem, és legnagyobb meglepetésemre Dait pillantottam meg. Hát igen, ketten voltunk a szobában, csak én és Dai...
Mira...
Ne...! - vágtam a szavába.
Én...
Te mi? Mit akarsz még tőlem? Nem volt elég?
Én... Sajnálom...
Nem érdekel, megcsaltál!
Tudom...
Miért jöttél?
Se...Segítened kell.
Ohhh.... - nevettem fel. - Vagy úgy!
Kérlek Mira, legalább csak hallgass meg.
Nem, te hallgass meg!
Mira! Rachellel összevesztünk!
Egy kicsit sem érdekel, hogy szívrohamot kaptam? Te jó ég!! Annyira önző vagy!
Még, hogy én vagyok az önző?
Igen!
És amikor leégett a sulid?
Mi van? - értetlenkedtem. - Ez most hogy jön ide?
Mit kerestél Castiellel teremben?
Egy osztályba járunk.
De miért voltatok az ketten, iskolában, egy szűk teremben, ami égett?!
Tessék?
Mit kerestetek együtt?
Együtt?
Tényleg... Ezen még nem is gondolkodtam... Mit keresett Castiel a kórházban? Hiszen Jougoval voltam aznap... Várjunk csak...
Castiel... Hát nem álom volt...
Mennem kell!
Felkaptam a kabátomat és már ott sem voltam. Kijelentkeztem a nővérnél és már siettem Castielhez ahogyan csak tudtam. Leintettem egy taxit és elindultam Castiel felé, félúton eszembe jutott, hogy nem tudom hol lakik Castiel. Felhívta Rosaliát, hogy átmegyek hozzá, és hogy hívja át Castielt is.
Szia Mira! - nyitott ajtót Rosalya.
Rosa, Castiel itt van?
A konyhában.
Castiel! - kiabáltam Castielnek.
Mi az Mira?
Mi csókolóztunk!
Tudom. - mosolygott.
Nem, nem akkor! Az iskolában!
Párdon'?
Megcsókoltál, besiettél értem az iskolába, és megmentettél!
Emlékszel?
Dai eszembe juttatta.
Mit keresett Dai a kórházban? - kérdezte dühösen.
Az hosszú sztori! De miért nem mondtad...?
Nem akartam.... Hogy... Hogy mérges legyél....
Castiel! - mosolyogtam.
Mit akartál mondani a kórházban? - kérdezett Rosa.
Ohh... El is felejtettem... Most mit mondjak? Megérdemlik az igazságot... De azért az ilyet.... Nem lehet csak így elmondani...
Mira. - szólított Castiel.
Majd... Később elmondom.....
Mira, később se lesz könnyebb elmondani! - szólt kedvesen Rosalya. - Üljünk le! - mosolygott.
Rosalya hozott nekünk citromos vizet.
Köszönöm! - mondta Cas.
Köszi... - mondtam.
Elmondod? - kérdezte Rosa.
Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Én.... Te... Terhes vagyok! - mondtam sírva.
Terhes? - kérdezte Rosa és Castiel.
De már...... Későőőő!!!!!!!
Hogy mi? - aggódott Rosa.
A gyerek meghalt amikor szívrohamot kaptam!!! - bőgtem el magam.
Castiel felállt és leöntött a citromos vízzel. Egy percig csak némán ültünk a feszültséget fokozva.
Undorító vagy...! - mondta szánakozva Castiel. - Undorító! - üvöltötte és menni készült.
Castiel várj! - kiáltotta Rosalya.
Castiel hátranézett és készülni ment.
Kérlek! - Castiel kezét fogta le Rosalya.
Castiel kirántotta a kezét és elment.
Mira, jól vagy?
Hagyj békén Rosa! Hol van Edward?
A bácsikátok érte jött.
A... A.. A... A... Bá... Bácsi.... Bácsiká...... A ..... A .... Bácsikánt??! BÁCSIKÁNT?!!
Igen. - helyeselt Rosa. - Skooter bácsi.
Nincs Skooter nevű bácsikánk!!!!!!!!!!
De, de! Skooter Blume! - nevetett fel Rosa.
Blume? Blume???! BLUME?!!!! ÉN BLUE VAGYOK!!! BLUE!!!!!!!
De Edward ismerte! - vágta rá Rosa.
HONNAN?!!!!
Ne kiabálj már Mira! Edward ismeri! -mondta Rosalya.
Honnan a francból ismeri??
Az oviban már találkozta, haza is vitte párszor. - válaszolt Rosa.
NINCS SKOOTER BÁCSIKÁNK!!!!
Ebben biztos vagy? - kérdezte.
BIZTOS VAGYOK!!! TUDNÁM, HA LENNE SKOOTER BÁCSIKÁNK!!!
Ú-risten.... - fagyott le Rosalya.
Mira.... - nézett aggódva.
Az öcsémet.... el... elrabolták..........
Felhívtam a rendőrséget, Rosalyával egész este Edwardot kerestük a városban, de nem találtunk semmi nyomot.... A rendőrök is csak sejtik, hogy hol lehet Edward. Rosaval a rendőrségre mentünk, hogy onnan induljunk tovább. Felhívtuk Castielt hogy jöjjön segíteni. Egyből megbocsájtott.
Uram ezt nézze! - szólította meg a rendőrfőnököt egy férfi.
Hm..... küldjék ki a hármas osztagot ahol a két kör metszi egymást. A másik helyre a heteset. - parancsolta a főnök.
Máris!
Kérem, találtak már valamit? - kérdeztem a rendőrfőnököt.
Igen, látja ezt itt? A két pont egyikében lesz a maga öccse.
Ez biztos?
Reméljük.
Ezt nem hiszem el.... - könnyeztem.
Ne aggódj Mira, meg lesz Edward! - vigasztalt Rosa.
Megtaláljuk az öcséd! - nyugtatott meg Cas.
Beszélhetnénk? - kérdezte a rendőrfőnök.
- AZ IRODÁBAN -
Miről lenne szó? - kérdeztem aggódva.
Tudja... Találtunk pár aktát erről a ,,Skooter'' bácsikátoktól.
Tessék? Mit?!
Körözött bűnöző. Igazi nevén: Brian Shan. Az öccsét néha délután elvitte fagyizni, míg a többiek aludtak és időre visszavitte az iskolába. Magához édesgette, és csak a megfelelő pillanatig várt.
Ezt honnan tudja?
Nyomoztunk egy kicsit.
Egyszer csak a telefon csörrent fel, a rendőrfőnök sietve vette fel, és egyszerre nagyon nyugtalan arcot vágott.
Hogy mi?!!
22.RÉSZ
Anya.... Miért van ilyen hideg?