Szívroham: Anya...

22.Rész Part1

Sziasztok! - köszönt el illendően Castiel.

Csá! - vágtam rá az ajtót. 

Kintről hallottam azt az illetlen kuncogását. Most elverem ezt a kis pisist!

Gyere ide! - ordítottam.

Kapj el boszorkány! - rohant fel a szobájába. 

Másnap örömtelien ébredtem, hiszen holnap ballagok! Fel hívom Rosalyát, hogy megtudjam mit csinál ma.

-Rosa!
-Mira!!
-Mi a szitu?
-Átmegyek hozzád, jó?
-Gyere nyugodtam!

Átjött hozzám Rosa, és megnéztük rajtam azt a ruhát, amit először vásároltunk.

Hát te csodálatos vagy!!! - csillant fel a szeme Rosának.
Ez szörnyű!
Rémséges..... - vallott igazat.
Hogyan hízhattam ki a mellrészénél?
A korunkbeli lányoknak nő még a mellük?
Ez iszonyú! Most miben megyek?
Vehetünk neked másik ruhát!
De nekem csak ez kell..... - szomorkodtam.
Rosalya, de te azért gyönyörű vagy! - mosolyogtam szelíden.
Köszönöm.
Amúgy se akartam menni...
Ez hülyeség!
Eladom ezt a ruhát!!!! Nem használom semmire!
De ne add el, fogy bele!
Nem tudok parancsra fogyni, vannak képességeim, de a fogyás nem tartozik belé.
Mira....
Alszol nálam?
Persze! Van kedved segíteni készülődni?
Van! - mosolyogtam.

Az egész napot azzal töltöttem, hogy Edre vigyáztam és Rosának segítettem készülődni. Mikor mindennel végeztünk lementünk a tóra úszni egy kicsit. Nagyon szép volt minden és nyugodt. Elgondolkodtam a Castiellel való kapcsolatomon... Nem tudom, van e értelme folytatni...

 Estére pedig nagyon elfáradtam, szerencsére Rosa segített elaltatni Edet.

Te Rosa... Fáj a hasam!
És én most mihez kezdjek ezzel az információval?
Ed már alszik?
Igen, megfürdettem és elaltattam.
Köszönöm!
Ugyan... Nagyon aranyos öcséd van!
Tegnap rám nyitott miközben Castiellel.... beszélgettünk...
Megint lefeküdtél vele?!
Halkabban!
Bocsi...
Nem haragszol?
Miért haragudnék? Castiel csak egy múló kaland.
Kaland? - nevettem.
Nem jelent semmit... Egyébként is, ha egyszer szerelmes vagy belé, hát rajta! Élvezd ki, hogy foglalkozik veled egy ilyen óriási sztár, mint Castiel. Castielen látom, hogy mennyire is szeret téged... Meg is értem, szerencsés srác ez a Castiel... - mosolygott Rosa és rám nézett. -  Mira! Hát ez bealudt... Mira.....?
Ahh... - ásítottam. - Igen?
Áthívom Castielt, jó?
Oké-oké... - visszaaludtam.

-EGY KICSIVEL KÉSŐBB-

Sziasztok lányok! - köszönt Castiel.
Halkabban... Úgy látszil elaludt...
De aranyos. - mosolygott.
Mira!!
Mi van már....? - kérdeztem kómásan.
Itt van Castiel!
Castiel! - nyitottam fel szemem.
Jó estét! - nevetett.
Mit keresel te itt?
Rosalya áthívott.
Rosa... - szúrtam a tekintetemmel Rosat.
Azt mondtad: ,,Oké-oké...  -kuncogott.
Megnezünk egy horrort? - kérdezte Cas.
Felőlem jó! Na, Mira?
Ha már itt vagy...
Bájos... - mosolygott Castiel.

Megnéztük az Ibuk dobozt... Nagyon félelmetes volt, de az jöló volt benne, hogy Castielhez bújhattam az ilyesztő részeknél! De vége lett a filmnek, és Castuel hazament....

Hihetetlen, hogy képes volt ennyit fáradozni , csak hogy velem lehessen! Ez annyira aranyos...
Most már voldogan halnék meg... - mondtam Rosalyának.
Ne kísértsd a sorsot Mira!
Csak nem hiszel a sorsban? - gúnyolódtam.
Most már fogd be a szád! - nevetett. - Elintéztem neked egy randit! Te hálátlan! - rögögött.
Jaj gyere ide te!! - magamhoz húztam Rosát. - Köszönöm... - mosolyogtam.
Jó éjszakát Mira!
Neked is Rosalya!

-ÉJFÉLKOR-

Este arra ébredtem, hogy szörnyen görcsölt a hasam, mintha ezernyi tűnt döftek volna belém... Mintha marcangolták volna démonok a húsom. Égett a szívem... Égett mindenem... Égett a lelkem.......

ROSALYAAAA!!! ROSALYA!!!
Mi... Mi a... - rámnézett. - Mi a... Mira Mira!! MIRA!! Mi a franc van veled?? Mira ú-risten!!! Miranda!!!
Ro....Rosa....Rosalya.....!! Nem... kapo.... kapok....
Mira!!

Rosalya össze-vissza rángatott, de semmit sem segített. Úgy éreztem, ott halok meg rögtön. Azt sem tudtam mi történt velem, körülettem. Mire felébredtem, a kórházban találtam magam, Rosalya és Edward mellett.

Rosa... - nyitottam fel a szemem.
Mira! - riadt fel.
Mi... Mi történt?
Szívrohamot kaptál. - könnyezett. - Annyira féltem! - csordultak ki hatalmas könnyei.
Mira!! Hol van Mira?! - kiáltott egy hang.
Castiel! Itt vagyunk!

Castiel meglátott minket, és iderohant hozzánk össze-vissza dadogott. Ugyan azt láttam a szemében, mint Rosalyáéban. Félelmet, és szomorúságot.

Castiel....
Mira! - fogta meg a kezem.

Atya ég... Olyan meleg volt Castiel keze.. Melegebb volt, mint Rosalyáé... Olyan... Annyira nagyon jó érzés, hogy szeretnek... Tudom mit érzek Castiel iránt.... Azt mondják... Amikor meghalsz lepereg az életed a szemed előtt... Nem láttam sok mindent... Mert túl gyors volt. De az igazán fontos dolgokat, embereket jól láttam.. Láttam a homokozóban a kisfiút... Láttam Edwardot születésekor... Láttam a piros pulcsiban Rosalyat. És láttalak téged... Téged Castiel... Bárcsak elmondhatnám nektek mint ezt... Egy szó se jött ki a számon... Szinte belefulladtam a gondolataimba. Láttam azt a sürgést-forgást körülöttem, láttam azt a sok tekintetet... Semmit sem hallottam, csak láttam, hogy mindenki hozzám beszél... Edward, Rosalya, az orvos... Csak Castiel nem... Castiel búsan nézett rám... Nem bírtam senki másra nézni... Csak Castielre. És akkor megszólalt...

Szeretlek... - mondta Castiel.

Ezt jól hallottam. Ezt az édesen csengő szót semmivel sem tudtam felülmúlni, mondhatom neki, hogy én is szeretlek. De semmi értelme, hiszem tudja, hogy teljes szívemből szeretem.

Anya.... Miért van ilyen hideg? 
Édesem... Tudod, amikor ősz van, akkor hideg a szellő. 
Anya... Tednek leszakadt a lába... 
Majd megvarrom holnap, jó?
Rendben anya.
Jövőre oviba mész! Örülsz neki?
Igen nagyon. De miért nem mehettem ebben az évben? 
Már mondtam Ráhel. Négy évesen is bőven ráérsz.
Értem anya!

-EGY KICSIVEL KÉSŐBB-

Anya...Anya...Anya...Anya...Anya.... - motyogtam.
Tudja Mira. - ébresztett fel az orvos hangja. - Nem tudom, hogy lehet ilyen szörnyen tökéletes időpontban szívrohamot kapni...
Tessék? - kérdeztem vissza.
Mira... - meg fogta a kezem. - Tudja... Tudja, hogy maga terhes?
Te...Terhes?


VÉGE