- MÁSNAP - (Június 4. még négy nap év végéig és a felvételiig.)
- Jó reggelt Dai! - Köszönt Mira Dainak hatalmas mosollyal. Mira kinyitotta óriási szemeit, és azon kapta magát, hogy Dainak se híre, se hamva. Mira fel és le ment a házba Dait keresve, de nem járt sok sikerrel.
- 0,012 ezrednél > .......
.............................................................................................................................................
- Számoljuk csak át még egyszer....
- TÍZ PERC MÚLVA KÉSŐBB -
Tanulás után Mira lesétált a kisboltba. Most már nyugodtam aludhat egy kicsit, lefeküd az ágyába, és nagy nehezen elaludt.
- CSŐRR!!!! -
- Szia Mira! -Szólalt meg Castiel a telefonba.
- Mit akarsz?!! - Kérdezte Mira idegesen.
- Jaj de harapós valaki! - Nevetett bele a telefonba.
- Bocsi, csak előbb fejeztem be a tanulást és nagyon elfáradtam.
- Ok, mizu' van? -kérdezte félvállról.
- Előbb mo... ,,Mindegy... Semmi kül' veled?'' - Kérdezte Mira ,,libás'' hangon.
- Nem szeretnél átjönni?
- Húha, ez elég hirtelen jött. - lepődött meg Mira.
- Átjössz vagy sem? - Sürgette Castiel.
Ha most igent mondok neki, akkor gyakorlatilag a lábai elé vetem magam, de ha nemet mondok még a végén megharagszik rám.. Meg amúgy is, nekem itt van Dai. Aki mellesleg köszönés nélkül távozott... A fenébe is veled Dai! Nem érdekelsz! Most átmegyek Castielhez! Gondolta Mira.
- Jó tökmindegy, akkor remetéskedj csak nyugodtan! -csapta le a telefont.
- Héé!....
Annyira nem is akartam átmenni hozzá... Francba mindenkivel!!! Alszom és kész! Gondolta Mira, utána még mérgeskedett egy kicsit, de hamar visszaaludt.
- MÁSNAP - (Június 5. még három nap év végéig és a felvételiig.)
-
CSŐŐRRRRRRR! -
Mira felkapta a fejét a telefoncsörgésre, és gyorsan felvette.
- Igen? - Kérdezte kissé félve Mira.
- Mira! - Kiáltott fel Dai.
- No lám... Jelentkezik az úri ember aki tegnap csak úgy lelépett szó nélkül? - kérdezte fennhangon Mira.
- Sajnálom Mira, de hagytam egy levelet az asztalon el sem olvastad?
- Jaj bocsánat... Nem tudtam...
- Rendben, most már úgysem számít, le tudsz jönni a próbaterembe? Nagyon fontos lenne!
- Öhm... Pe...Persze... - dadogta.
- Köszi, siess kajra nagyon fontos! - letette.
- Rendben de... Oké... - ,,fejezte" be a mondatát Mira.
Mira felkelt, megmostam a fogát, felkapott egy pólót és egy rövidnadrágot random, kivett egy epres joghurtot a hűtőből és már futott is Daihoz a próbaterembe. Útközben váratlanul Rosalyával ütközött össze, majd felsegítette és megkérdezte hová tart.
- Most szólt Castiel, hogy siessek a próbaterembe, mert valami meglepit tartanak nekem. -mondta Rosalya fülig érő mosolyával.
- Nekem Dai szólt, hogy valami nagyon fontos dolgot kell bejelenteniük.
- Mi lehet? - Érdeklődött Rosalya.
- Nem tudom, de jó, hogy találkoztunk!
- Persze-persze, de menjünk már!!! - Türelmetlenkedett Rosalya, ketten futottak tovább a próbaterem irányába.
- Am' mit eszel? - Kérdezte Rosa.
- Epres joghurtot, kérsz?
- Aha! - Átvette Mira joghurtját.
- Hogy-hogy szólt Castiel? - Kíváncsiskodott Mira.
- Nemtom' de bizti' valami kis ajcsit' vett nekem és most akarja átadni. Vagy!!! - Világosult meg Rosalya. - Egy magánkoncertet tartanak az én tiszteletemre!! Bizi' ez van!!
- Miért vagy ennyire biztos ebben?
- Azt mondta valami meglepivel készült, szóval vagy egy magánkoncert, vagy egy aji.
Ez érdekes... Miért szólt Rosalyának és nekem miért nem? Persze, Dai szólt de akkor is! Érthetetlen ez a Castiel! A kórházban egyik percben még mellettem fekszik, a következő percben pedig Rosalyát csókolgatja... Aztán felhív, hogy nincs-e kedvem átmenni, és most Rosalyát hívja a próbaterembe... Én mondom, bolond ez a csávó! Gondolta Mira
- Szólalj már meg!
- Mi? - figyelt fel Mira.
- Min gondolkodtál ennyit?
- Csak.... Nem érdekes... - Mosolygott ártatlanul Mira.
- Hm... - Rántotta meg a vállát Rosalya.
Többek közt Mira ezért is szerette Rosalyát, nem erőlteti a dolgokat. Rosalya mindenféléről beszélt Mirának, ő persze nem figyeltem rá, de akkor is idegesítőnek találta, de elnéztem neki, hisz mégis csak Rosalya. Rosa csak beszélt és beszélt, de végül odaértek a próbateremhez. Benyitottak és arra figyeltek fel, hogy egy öltönyös fickó figyeli a magánkoncertet, ami elvileg Rosalyának lett kikészítve.
- Gyere, menjünk közelebb! - mondta Rosalya és közelebb húzta magával Mirát.
- Elég hangos, de nekem bejön! - Kiáltottam Rosalyának, de nem hiszem, hogy meghallotta.
- Hajrá Cas! - Kiabált Rosalya.
- Nem hiszem, hogy hallják!
Mira egész végig Dait nézte, és szinte szúrt a tekintetével, végig rá fókuszált, csak, hogy egy pillanatra visszanézzen, de nem vette észre, nagyon komolyan koncentrált és, hogy az igazat megvallja, nem is akarta zavarni. Mira szívesen hallgatta őket, bár majdnem kiszakadt a dobhártyája, de megérte! Egy pillanatra Castielre pillantott, és észrevette, hogy Castiel végig őt bámulja, de mikor Mira Castielhez fordult Castiel hirtelen a gitárra szegezte szemeit. Úgy látszik nem csak Mira vette ezt észre, ha ölni lehetne a szemekkel, Mira már rég nem élne, Rosalya megcsípte Mira kezét, hogy forduljon már el. Ekkor Mira sziszegett egyet, és gyorsan visszafordult Daira. Mira elmosolyodott és azon gondolkodott, hogy miért nézhette őt Castiel. Mira még mindig nem értette, miért van ott az az öltönyös figura... Miután abbahagyták a magánkoncertet az öltönyös ember behívta őket a szobába.
- Mi volt ez? - Sziszegte idegesen Rosalya.
- Mi mi volt? - Ilyedt meg Mira.
- Miért kukkoltad a pasimat?
- Én csak ránéztem egyszer! Ennyi! Ő bámult folyamatosan. - Magyarázkodott Mira.
- De ne nézz rá!
- Nem is fogok... - Szégyellte el magát Mira.
Egyszer csak három hangos ordításra lett figyelmes Mira és Rosa.
- Sikerült!!! - Ordította Naoko.
- Megvan!! - Kiáltotta Janako.
- Összehoztuk Mira! - Dai felkapta Mirát és a levegőben pörögtek.
- Hála nekem... - Mondta fennhéjázva Castiel.
- Te nem pörgetsz meg? Benned nincs semmi romantika? - Vonta kérdőre Rosalya Castielt durcáskodva.
- Úgy örülök, hogy itt vagy velem! - Mondta Dai és letett, aztán magához ölelte ismét. - Te vagy a kabalám!
- Én is örülök. De mit sikerült összehoznotok? - Kérdezte mosolyogva Mira.
- Most debütáltunk!!! - Kiáltotta Naoko és Janako.
- Ez a kedves úr, egy zenei producer, lemezszerződést ajánlott fel nekünk. - Jelentette ki Castiel meglepően magabiztosan és éretten, közben karba tett kézzel a falnak dőlt.
- Helóka! -köszönt hangosan Rosalya.
- Üdvözlöm kisasszony. - Hajolt meg a producer.
- Jó napot. - Köszönt illedelmesen Mira meghajolva.
- Üdvözlöm. - Hajolt meg újra a producer.
- Neked nem mondta, hogy kisasszony! - Gyerekesen kinyújtotta a nyelvét Rosalya.
- Szóval a részleteket valamikor áttárgyalhatjuk. - Fordult Castiel a producerhez és átkarolta Rosalya derekát.
- Remélem. Nos akkor... Köszönöm az előadást, itt a névjegyem, még jövő héten keressen fel, viszlát! - Kezet fogott Castiellel a producer.
- Viszlát! - Elengedte a producer kezét.
Pár perccel később, miután a producer elment, Janako és Naoko rengeteg alkoholt vitték be a próbaterembe, Mira kapott egy távolsági hívást, miszerint a nagymamája megint rosszul lett, szóval az anyjáék csak jövőhét hétfőn jönnek vissza Japánba. Mira úgy volt vele, ha már 8 egész napra itt hagyta az egész család... Akkor miért is ne? Simán áthívhatja a haverjait!
- Átmegyünk hozzám? - Kérdezte Mira reménykedve.
- Bírom a csajt! - Mondta Naoko és átkarolta Mira derekát.
- Öhm... - Szeppent meg Mira.
- Én is bírom! - Helyeselt Janako és szintén átkarolt.
- Am... - Mira teljesen elvörösödött a két fiú karjaiban és a földet nézte szempillái rebegtetése közben.
- De még én mennyire bírom! - Mondta Dai felfigyelve, és elhúzta Mirát a két fiú karjaiból, majd átkarolta.
- Akkor megyünk már? - Kérdezte Rosalya.
- Mehetünk! Na és te? Castiel velünk tartasz? - Kérdeztem szelíden.
- Én most inkább... - Akarta válaszolni Castiel.
- Castielnek jobb dolga is van... - Jelentette ki Rosa fennhéjázva Castielt megelőzve a választól.
- Jó, miért is ne? - Mondta Castiel és Rosalyára mosolygott.
- Király! - Nevetett Naoko és a szemei a mellem környékén akadtak meg.
- Naoko... - Hunyorított Dai Naokóra.
- Én vezetek! - Kiáltott fel Janako.
- Hozom a sört! - Jelentette ki Dai és elráncigálta magával Naokót.
- Segítek én is. - Pattant fel Rosa.
- Akkor gyere! - Szólt Dai, Rosalyának és Naokónak, majd elkezdték kivinni a kocsihoz a söröket.
- Újra egyedül... - Suttogta Castiel Mira füleibe.
- Castiel! - Mira gyorsan elhúzódott. - Nem értelek!
- Mit nem értesz? - Mosolygott Castiel a kérdésen.
- Ki kell neked? Döntsd el most! - Parancsolt Castielre Mira.
- Ezt hogy érted? - Castiel Mira háta mögé sétált és megfogta a fenekét. - Hoppá... - Mosolygott csintalanul.
- Jaj! - Kiáltott fel Mira. - Ne csináld már!
- Halkabban. - Suttogta. -
- Nem! Értsd meg, ezt nem csinálhatod!
Castiel befogta Mira száját és behurcolta őt a kisszobába, mint valami túszt, mondjuk túsznak is érezte magát akkor Mira... És kiszolgáltatottnak, mert Castieltől igenis félt, nem csak azért, mert Castiel sokkal erősebb és nagyobb volt nála, hanem mert ha ezt megtudja Dai... Abba nem is akart bele gondolni... Castiel bezárta maga mögött az ajtót és háttal állt Mirának. Mira felkapcsolta a villanyt, és azon kapta magát, hogy Castiel csókolgatja a nyakát, és harabdálja a fülét.
- Mi vagy te, kutya? Eressz már el! - Kiáltott Mira.
- Maradj így! És csöndesebben! Még a végén meghallanak! - Utasította Castiel a kiszolgáltatott Mirát, de akkor Mira Castiel lábára lépett.
- Nem vagyok már gyerek, te csak ne utasítgass!
- Olyan szép vagy! - Megsimogatta Mira arcát és megpuszilta.
- Ne csináld már!!!
- Hagyj már! Csak szívatlak! - nevetett Castiel.
- Olyan érzéketlen vagy! Inkább maradj itt!
- Ki nem hagynám a házatok! - Közelebb ment Mirához és hozzásimult.
- Menj már arrébb! - Arrébb próbálja tolni, de nem megy.
- Érdekelnek a fehérneműid... - Közelebb húzódott. - Biztos jól néznek ki, és nagyok. A te idomaidnak megfelelőek...
- Hát te bolond vagy! - Arrébb tolta. - Van barátom, vagy máris elfelejtetted?
- Dehogy! - Válaszolt Castiel lányos hangnemben, hogy kicsúfolhassa Mirát.
- Hát akkor? Miért csinálod ezt? Gyerünk, szívd csak ki a nyakam! Had lássa meg Dai miket csinál a legjobb barátja a barátnőjével.
- Nem a legjobb barátom.
- Tök mindegy! Ne csináld és kész!
- Ez azt jelenti, hogy már nem is húzhatom a haverom agyát?
- Nem! Most pedig engedj ki!
- Gyere baby! - Castiel felkapta Mirát és kinyitotta az ajtót.
- Hogy erre mi szükség van...
Kimentek a kisszobából, de szerencsére nem látták meg őket, ki futottak a kocsihoz és azt hazudták, hogy Castiel csak megvárta Mirát, mert wc-n volt. Hazafelé Mira egy szót sem szólt Castielhez. Aztán végre hazaértek és kivették a csomagtartóból azt a sok sört, Mira elpakolta a porcelánokat és felhangosította a zenét, mivel nincs sok szomszédja, ezért ez nem is volt gond. Mira és családja konkrétan az erdő szélén laknak, szóval bulizhatnak ezerrel! Mira felment a szobájába és Castielt találta a szekrénye mellett...
- Mi a jó büdös francot csinálsz te itt?!! - Vonta kérdőre Mira.
- Megmondtam, átkutatom a fehérneműidet, és én még azt hittem, hogy push-ap-os melltartót használsz! - nevetett.
- Na húzás le a többiekhez!!!
Castiel elnevette magát és lekísérte Mirát a földszintre. Az este folyamán eléggé elengedték magunkat mindnyájan és... Történt egy-két érdekes dolog, amiről most nem mondhatok valami sokat... A lényeg, hogy Castiel egész este Mirát figyelte, de közben Rosalya szájában kutatott... Csoda, hogy kaptak levegőt... De ez sem okozott Mirának sok gondot, ott volt Dai! Mira féltékennyé tette párszor Castielt, de Dainak és Rosalyának is feltűnt ez a viszálykodás.
- MÁSNAP. - (Június 6. még két nap év végéig és a felvételiig.)
- Jó voltál! - Ébresztette Castiel Mirát.
- Miről beszélsz... - Ásított Mira. - Mit keresel itt? Az ágyamban? Mellettem?!
- Ügyes voltál, nagyon! - Megsimogatta Mira arcát.
- Ne molesztáld már a fejem! És miket hordasz össze?
- Gyere már ide! - Castiel átkarolta Mirát és magához húzta.
- Engedj már... Van pasim! A te legjobb haverod!
- Nekem ő nem a barátom, Naokot és Janakot is épp, hogy elviselem. Nekem nincsenek barátaim, csak csajaim.
- Akkor húzz vissza a háremeidhez!
- A háremeimhez? - nevetett.
- Engedj már e te őslény! Engem akkor is zavar ez a közelség!
- Engem nem! - Mondta Castiel durcásan, de még mindig nem eresztett el.
- Akkor ne eressz el, bánom is én... Neked lesz bajod.
- Már miért lenne?
- Dai.
- Őt az éjszaka lerendeztem.
- Verekedtetek?
- Nem nevezném azt verekedésnek, hogy leütöttem, ő pedig elkezdett pityogni.
- Biztos megint csak hazudsz.
- Hidd csak azt...
- De... Mire mondtad azt, ügyes voltam?
- Nem emlékszel?
- Kellene?
- Hét perc a menny-bent játszottunk, ott még nem, de később megszereztelek! - kacsintott.
- Mi... Mi az... Mi az, hogy megszereztél? - Dadogta Mira félve.
- Elhasználtunk pár gumit...
- Mi van?! Gumit?
- Lefeküdtünk párszor! - Vigyorgott Castiel.
-A... Az nem lehet... Mi az, hogy... De... Ezt Dai... Vagy... Ennyire... Berúgtam?! Hogy tehettem? Tudja... Tudja Dai? Ennek semmi értelme! Ezt biztos nem engedte volna meg!! Hogy lehet... Nem!!! Biztos nem!!! Nem dőlök be neked! - Mondtam mérgesen.
- Hát akkor ne hidd el, nem muszáj, én tudom mi történt, ez a lényeg!
- Dai tudja?
- Nem tudom... Ami azt illeti... Eléggé be volt rúgva...
- Hol vannak most?
- Dai Rosa és Naoko még alszanak.
- Janako?
- Janako előbb ment le cigiért.
- Akkor sem hiszek neked! - Mondtam magabiztosan.
- Kezdesz unalmas lenni.
Castiel felpattant és Mira fürdőszobájába ment... Mira látta Castielnek a csupasz... Izmos... Testét... Bár nagyon tetszett neki a látvány, észrevette, hogy ő maga is csupasz, felkapott egy bugyit és egy pólót, aztán keresett magának egy nadrágot is, éppen amikor fel akarta venni, Castiel kirontott a fürdőszobából és felkapta derekánál fogva Mirát, az ágyra tette, és fölé hajolt.
- Na jó, most húzz le az ágyamról! - Utasította Mira
- Mi lesz, ha nem...? - Nevetett Castiel.
- Te akartad! - Mira lelökte Castielt az ágyáról és kinevette.
- Hé! - Visszakúszott Mira ágyára, a kezeit újra a dereka köré fonta miközben fölé hajolt, és ismét vigyorgott.
- Ennyivel nem intézel el. - Castiel a nyakát kezdte el csókolgatni ismét, Mira pedig mocorgott, hogy el tudjon szökni.
- Hagyj már békén! - Nevetett fel Mira. - Te meg mit csinálsz?
Castiel Mira combját simogatta, úgy látszik megtalálta Mira érzékeny pontját.
- Nem tetszik? - Kérdezte Castiel.
- Egy... Egyáltalán!!! NEM!!! - Mira ordított a nevetéstől.
- De aranyos vagy! - Mosolygott Castiel és megpuszilta. Mira megcsókolta Castielt, Castiel pedig ráfeküdt Mirára.
- Castiel, most lehetek én felül? - Kérdezte ártatlanul Mira.
- Ahogy akarod...
Mira Castiel fölé kerekedett és rákacsintott. Castiel lazított a szorításon, ekkor Mira felpattant és meg sem állt Daiig. Mikor leért a földszintre meglátta őt, de nem merte felébreszteni, olyan békésen aludt... Mira elmosolyodott és megpuszilta Dai homlokát.
Aztán Mira odafeküdt mellé és próbált aludni, de egész végig Castiel járt a fejében, hogy-hogy lehet ilyen! Ilyen bunkó, de mégis ellenállhatatlan... Elképesztő egy pasi.... De Dai is! Egyenlőre kettőjük közt gyötrődik. Dai jobb választás, mivel nem csalfa... De Castiel... Na de Castiel! Ő még is csak Castiel!!! De úgy látszik, nem csak Dainak négyzetrácsos... akarom mondani ,,kockás'' a hasa... Castielnek még inkább kockásabb. Mira egyszer csak egy csengetésre lett figyelmes, így hát ment és kinyitottam az ajtót.
- Janako! - Kiáltotta Mira.
- Szia! - mosolygott. - Hoztam cigit!
- Az igazán szükséges! - mosolyogott Mira. - Gyere be!
-BENT.-
- Mira, te nagyon aranyos vagy! - Dicsérte meg Janako.
- Köszi. - Pirultam el Mira.
- De ne aggódj, felkeltem a többieket és elszívunk egy szálat, aztán húzunk haza! - mosolygott.
- Nem kell elmennetek!
- Túlságosan is jól nevelt vagy...
- Egyáltalán nem vagyok az! - Tört ki magából Mira. - Bo..Bocsánat...
- Látod? Na megyek és felkeltem őket.
- Rosalyával mi legyen?
- Itt maradhat még egy kicsit?
- Persze! Majd haza kísérem! - Mondta Mira.
- Gyerekek! Naoko, Dai!! - Kiabált Janako.
- Jó reggelt Rosalya! - Mira kisimította Rosalya arcából a haját, és szólt neki lágy hangon. Mira elcsodálkozott, hogy milyen selymes és szép Rosalya hosszú bársonyos haja.
- Szia! - mosolygott Rosa. - Csinálsz kakaót? - Kérlelte gyermekien.
- Persze! - Mondta kedvesen Mira.
- Nekem is? - Kérdezte hangosan Naoko.
- Hülye gyerek...! - mondta Janako és fejbe vágta Naokót.
- Én is kérek! - Mosolygott Dai.
- Na és te kérsz? - Fordult Mira Janakohoz mosolyogva.
- Igen! - vakarta meg a fejét és mosolygott. - Köszi!
Mira kiment a konyhába és csinált Rosalyának és a többieknek kakaót. Kakaókészítés közben arra gondolt, hogy valamiért túl könnyű az élete...
- Itt rendeltek öt pohár kakaót? - Kérdezte Mira.
- Köszi Mira! - Kiáltottak fel négyen, és elvették a kakaót a tálcáról.
Janakoék miután megitták a kakaót elszívtak még egy szál cigit és itt hagyták Mirának Rosalyát. Mira felment a szobájába Rosalyával, és eszébe jutott, hogy Castiel még mindig a szobájában van. Mira megállt a szobája ajtajában.
- Igyunk még egy kakaót! - Mondta Mira tágra nyílt szemekkel Rosalyának.
Rosalya nem mondott semmit csak csak kinyitotta az ajtót.
- Rosa! Félreérted... Mi? - Kérdezte meglepődötten Mira.
- Mi mi? - Kérdezte Rosalya.
- Se... Semmi... Nézd! - Rámutott a matek könyvére.
- Mi van vele?
- Tanulhatnánk!
- Én inkább kihagynám!
- Akkor mit csináljunk?
- Mondjuk megmagyarázhatnád mi van közted, Castiel és Dai közt.
- Mi lenne?
- Miért nézted próbán az én pasimat, amikor ott volt a te pasid is?
- Castiel nem a pasid!
- Dehogynem!
- Szerintem csak te képzeled ezt!
- Miért csesztetsz?
- Én nem csesztetlek!
- De igen! Akármit is mondok te megcáfolod!
- Nem igaz...
- Látod?
- Szerintem lenyugodhatnál egy kicsit...
- Szerintem pedig elgondolkodhatnál egy kicsit... - Mondta Rosalya engem utánozva.
- Hazakísérjelek?
- Aranyos vagy, de hazatalálok egyedül is! Szia Mira. - elment.
- Várj már, beszéljük... Jó... Szia Rosa...
,,Szóval újra egyedül maradtam... Hát akkor már kihasználom az időmet és tanulok egy kicsit! Már megint..... Elmentem hát tanulni, de teljesen elhasználtam a matek füzetemet. Lementem anyuék szobájába, hogy hozzak egy új matek füzetet, és egy igazán érdekes iratot találtam, amit rögvest elolvastam és hát... Nem tudom mit szóljak ehhez... ''
18.Rész vége
