3.Rész - Rosalya
- Hé Mira! - Szólította meg másnap órakezdés előtt Tom.
- Igen?
- Bocsi, hogy előbb bunkó voltam veled!
- Előbb?
- Tegnap!
- Semmi gond.
- De igen is gond! Csak bocsánatot akarok tőled kérni!
- Ez már megvolt, van még valami?
Akkoriban Mira ridegül viselkedett mindenkivel. Az osztálytársai száraz jégnek csúfolták, de ez nem érdekelte Mirát.
- ...Értem... De figyu! Bejössz nekem!!!
- És?
- És... Tudod, azt akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem randizni vagy valami!
- Miért? Mi célból?
- ...Csak úgy...
- Tréfából?
- Pe...Persze! Vagyis nem! Izé!
Mira érdektelenül figyelt Tomra.
- Szóval? - Sürgette Tom a válaszra várva.
- Mi az?
- Eljössz velem egy randira, vagy nem!?
- Nem. És erről ennyit,
- Na de szárazjég!!!
- Halkabban! - Nyitott be a tanárnő megzavarva a diákokat. Letette az asztalára a papírokat, és készült az óra tartására, a csengőre várva.
- Szóval miért nem? - Erőszakoskodott Tom.
Mira meg sem hallotta, amit ez az idióta össze-vissza fecseg.
- Tanárnő kérem!
- Igen? - Kapta fel a fejét.
- Kérdezni szeretett volna tőlem valamit az óra előtt.
- Jaj tényleg!
- Nos? Mi lenne az?
- El kellene vinned néhány papírt egy osztálytársadnak, most hiányzik, mivel lebetegedett.
- Már megbocsásson, de miért pont én vigyem el?
- Mert téged kértelek meg!
- Az nem azt jelenti, hogy el is kell vinnem. Vagy rosszul tudom?
- Jaj Mira! Ne vacakoljon! Itt vannak az adatok, hogy hol lakik, hogy hívják! Teljesítse a kérésem!
- Mi lesz ha nem?
- Miranda kisasszony, kérem!
- Elsőre is hallottam...
- Kérem szépen Mira kisasszony!
- Rendben van, de cserébe vegye majd meg nekem a tanulási útmutatómat.
- Persze!
- Igen?
- Bocsi, hogy előbb bunkó voltam veled!
- Előbb?
- Tegnap!
- Semmi gond.
- De igen is gond! Csak bocsánatot akarok tőled kérni!
- Ez már megvolt, van még valami?
Akkoriban Mira ridegül viselkedett mindenkivel. Az osztálytársai száraz jégnek csúfolták, de ez nem érdekelte Mirát.
- ...Értem... De figyu! Bejössz nekem!!!
- És?
- És... Tudod, azt akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem randizni vagy valami!
- Miért? Mi célból?
- ...Csak úgy...
- Tréfából?
- Pe...Persze! Vagyis nem! Izé!
Mira érdektelenül figyelt Tomra.
- Szóval? - Sürgette Tom a válaszra várva.
- Mi az?
- Eljössz velem egy randira, vagy nem!?
- Nem. És erről ennyit,
- Na de szárazjég!!!
- Halkabban! - Nyitott be a tanárnő megzavarva a diákokat. Letette az asztalára a papírokat, és készült az óra tartására, a csengőre várva.
- Szóval miért nem? - Erőszakoskodott Tom.
Mira meg sem hallotta, amit ez az idióta össze-vissza fecseg.
- Tanárnő kérem!
- Igen? - Kapta fel a fejét.
- Kérdezni szeretett volna tőlem valamit az óra előtt.
- Jaj tényleg!
- Nos? Mi lenne az?
- El kellene vinned néhány papírt egy osztálytársadnak, most hiányzik, mivel lebetegedett.
- Már megbocsásson, de miért pont én vigyem el?
- Mert téged kértelek meg!
- Az nem azt jelenti, hogy el is kell vinnem. Vagy rosszul tudom?
- Jaj Mira! Ne vacakoljon! Itt vannak az adatok, hogy hol lakik, hogy hívják! Teljesítse a kérésem!
- Mi lesz ha nem?
- Miranda kisasszony, kérem!
- Elsőre is hallottam...
- Kérem szépen Mira kisasszony!
- Rendben van, de cserébe vegye majd meg nekem a tanulási útmutatómat.
- Persze!
- Szia! Hát te ki vagy? - Kérdezte az osztálytársnő.
- Az egyik osztálytársad.
- Jaj! Tudom már! Te vagy az akit mindenki strébringyónak hív!
- (Anyád, hogy van?) Igen, én vagyok az...
- Miért jöttél?
- Tessék! - A kezébe nyomta a papírokat. - Hoztam pár papírt!
- Köszönöm szépen! - Mosolygott a lány.
- Viszlát!
- Várj egy kicsit!
- Igen?
- Mi a neved?
- Mira. Mira Blue.
- Szép neved van! Engem Rosalya-nak hívnak!
- Örülök!
- Én is!
- Hát... Én mennék is, viszlát Rosalya!
- Várj... Mira....
- Igen?
- Van kedved bejönni?
- Bocsánat, de gyorsan megbetegszem, inkább nem.
- Igazából nem vagyok beteg! - Nevetett fel.
- Micsoda? - hökkent meg.
- Csak nem akartam suliba menni!
- Értem.
- Akkor bejössz?
- Tudod, sietek, és annyira kedvem sincs ehhez, szóval én...
- Nem hallottam nemet!
Rosalya Mirára mosolygott és behúzta őt a házukba. A házuk nagyon szép volt és tágas, a falak fehérre voltak lefestve, épp mint Rosalya haja. Rosalya hasonlított egy vámpírra, porcelán bőre volt és hófehér haja, gyönyörű vörös szeme, és ha úgy vesszük csinos, habár nem tudom. Gondolta Mira. Neki fontosabb a belső, mint a külső! Habár Mira nem tudta pontosan, lehet, hogy kedves, de nem hitte! Első benyomásra kicsit hiperaktívnak tűnt, jó rendben... És kedvesnek is! De Mira úgy gondolta, miután jobban megismeri, kiderül róla, hogy ő is csak egy plázacica, mint minden szép lány! Sőt! Biztos, hogy így lesz!
- Kérsz valamit Mira? Van Limó, Cola és Pepsi is! De a Pepsi az tök gáz! Undi! Én a Limót szeretem a legjobban! Azt is iszok!
- Hát akkor én is egy limonádét kérek.
- Gyere! Igyuk meg kint!
- Legyen hát.
- Jé! Most világosabb a hajad!
- Mert a napon vagyok. - mosolygott.
- Milyen szép vagy, amikor boldog vagy!
- Nem vagyok az. - Lehervasztotta azt a mosolyt az arcáról.
- Mindig egyedül vagy?
- Ezt honnan veszed? Habár, igen, azt hiszem...
- Tudod mi kell neked?
- Egy tanulási útmutató.
- Vicces vagy! Amúgy nem! Egy barát kell neked! Tudod mit? Legyünk barátok!
- Oké... - Mira remélte, hogy másnapra mindent elfelejt a butuska lány.
- Most, hogy barátok lettünk meg minden, képzeld, nekem is te vagy az első lány barátom!
- Értem, ez remek...
- NA! Mosolyogj már vagy valami! Mindig ilyen antiszocc' vagy?
- Azt hiszem, már ha ezt így hívjuk.
- Akkor ma tartunk egy csajos napot!
- Ezt nem tarton jó ötletnek, hamarosan este lesz.
- Akkor ma nálam alszol!
- Nincs ruhám.
- Majd adok valamit! Oké?
- Valójában, mára tanulást terveztem...
- Szuper! Akkor nézzünk valami vígjátékot!
- Nézd, nagyon aranyos vagy meg minden, de semmi kedvem egy ,, csajos naphoz ''.
- Szuper, a lilát vagy a rózsaszínt szereted jobban?
- Megpróbálom úgy elmondani, hogy te is értsd, nem szeretnék barátot.
- Baj van? Álmos vagy?
- Mi...? Nem! De vigyelt te rám egyáltalán?
- Oké. Kérsz valamit?
- Igen! Szeretném, hogy hazaengedj!
- Oké! ... Van fiúd?
- .... Nincs!
- Nekem sincs! Szeretek szingli lenni, habár így is mindig szekálnak a lányok, hogy rib*nc vagyok.
- Jó de... - Ekkor Mira ráébredt, hogy neki sem könnyebb és, hogy még sosem volt barátja, ezért megsajnálta. - Téged is szoktak szekálni?
- Persze!
- Ezt úgy mondod, mintha annyira evidens lenne.
- Mert az is!
- Ilyenkor mit reagálsz?
- A rib@ncozásra? Kiszaladok a wc-re, és kibőgöm magam, utána visszamegyek, mintha minden a legjobb lenne.
- Ez így nem rossz érzés?
- Dehogynem...
- Ha ennyire bánt, miért nem cselekszel valamit?
- Mit tehetnék...?
Mira látta Rosalya kétségbeesett arcát, és nagyon megsajnálta.
- Rendben, itt alszom.
- Tényleg? Hát ez remek!!!
Rosalya felszaladt a szobájába és megágyazott a franciaágyán, Mira felhívta szüleit, hogy ma az egyik osztálytársánál alszik, a szülei pedig örömmel fogadták a jó hírt. Este megnéztek valami rossz minőségű horrort, amin sokat lehet nevetni, és elaludtak, késő este Rosalya felkelt, és elkezdte Mirát zaklatni.
- Mira!!! Mira, Mira, Mira, Mira!!!
-.... mi az? - Ásított Mira, és lassan kinyitotta szemeit.
- Alszol? - Kérdezte felbosszantva Mirát.
- Most már nem. Hála neked.
- Jaj bocsánat! - felnevetett.
- Ha-ha! Jaj... De jót nevettem!
- Én is!
- Na akkor aludjunk!
- Akkor mégis csak álmos vagy!
- Hogy ne lennék álmos?
- Akkor aludjunk, őszintén, még én is álmos vagyok!
- A vámpírok szoktak aludni?
- Vámpírok? Ha-ha! Honnan vetted ezt a hülyeséget? Én vámpír?
- Csak mert vörös a szemed és hófehér a hajad.
- Az csak kontaktlencse és hajfestés te butus! - mosolygott. - Mit tervezel suli után?
- Egyetemre fogok menni! Ezért is tanulok állandóan.
- És mi lesz, ha terhes leszel egy fiútól? Szűz vagy még?
- Én nem vagyok ilyen felelőtlen!
- Én már 15 éves koromban elveszítettem.
- Jóéjt Rosalya! - Tereltem el a témát.
- Nyugodtam hívj Rosa-nak!
- Rosa... Rosa... Tetszik ez a név!
3.RÉSZ VÉGE
- Mert a napon vagyok. - mosolygott.
- Milyen szép vagy, amikor boldog vagy!
- Nem vagyok az. - Lehervasztotta azt a mosolyt az arcáról.
- Mindig egyedül vagy?
- Ezt honnan veszed? Habár, igen, azt hiszem...
- Tudod mi kell neked?
- Egy tanulási útmutató.
- Vicces vagy! Amúgy nem! Egy barát kell neked! Tudod mit? Legyünk barátok!
- Oké... - Mira remélte, hogy másnapra mindent elfelejt a butuska lány.
- Most, hogy barátok lettünk meg minden, képzeld, nekem is te vagy az első lány barátom!
- Értem, ez remek...
- NA! Mosolyogj már vagy valami! Mindig ilyen antiszocc' vagy?
- Azt hiszem, már ha ezt így hívjuk.
- Akkor ma tartunk egy csajos napot!
- Ezt nem tarton jó ötletnek, hamarosan este lesz.
- Akkor ma nálam alszol!
- Nincs ruhám.
- Majd adok valamit! Oké?
- Valójában, mára tanulást terveztem...
- Szuper! Akkor nézzünk valami vígjátékot!
- Nézd, nagyon aranyos vagy meg minden, de semmi kedvem egy ,, csajos naphoz ''.
- Szuper, a lilát vagy a rózsaszínt szereted jobban?
- Megpróbálom úgy elmondani, hogy te is értsd, nem szeretnék barátot.
- Baj van? Álmos vagy?
- Mi...? Nem! De vigyelt te rám egyáltalán?
- Oké. Kérsz valamit?
- Igen! Szeretném, hogy hazaengedj!
- Oké! ... Van fiúd?
- .... Nincs!
- Nekem sincs! Szeretek szingli lenni, habár így is mindig szekálnak a lányok, hogy rib*nc vagyok.
- Jó de... - Ekkor Mira ráébredt, hogy neki sem könnyebb és, hogy még sosem volt barátja, ezért megsajnálta. - Téged is szoktak szekálni?
- Persze!
- Ezt úgy mondod, mintha annyira evidens lenne.
- Mert az is!
- Ilyenkor mit reagálsz?
- A rib@ncozásra? Kiszaladok a wc-re, és kibőgöm magam, utána visszamegyek, mintha minden a legjobb lenne.
- Ez így nem rossz érzés?
- Dehogynem...
- Ha ennyire bánt, miért nem cselekszel valamit?
- Mit tehetnék...?
Mira látta Rosalya kétségbeesett arcát, és nagyon megsajnálta.
- Rendben, itt alszom.
- Tényleg? Hát ez remek!!!
Rosalya felszaladt a szobájába és megágyazott a franciaágyán, Mira felhívta szüleit, hogy ma az egyik osztálytársánál alszik, a szülei pedig örömmel fogadták a jó hírt. Este megnéztek valami rossz minőségű horrort, amin sokat lehet nevetni, és elaludtak, késő este Rosalya felkelt, és elkezdte Mirát zaklatni.
- Mira!!! Mira, Mira, Mira, Mira!!!
-.... mi az? - Ásított Mira, és lassan kinyitotta szemeit.
- Alszol? - Kérdezte felbosszantva Mirát.
- Most már nem. Hála neked.
- Jaj bocsánat! - felnevetett.
- Ha-ha! Jaj... De jót nevettem!
- Én is!
- Na akkor aludjunk!
- Akkor mégis csak álmos vagy!
- Hogy ne lennék álmos?
- Akkor aludjunk, őszintén, még én is álmos vagyok!
- A vámpírok szoktak aludni?
- Vámpírok? Ha-ha! Honnan vetted ezt a hülyeséget? Én vámpír?
- Csak mert vörös a szemed és hófehér a hajad.
- Az csak kontaktlencse és hajfestés te butus! - mosolygott. - Mit tervezel suli után?
- Egyetemre fogok menni! Ezért is tanulok állandóan.
- És mi lesz, ha terhes leszel egy fiútól? Szűz vagy még?
- Én nem vagyok ilyen felelőtlen!
- Én már 15 éves koromban elveszítettem.
- Jóéjt Rosalya! - Tereltem el a témát.
- Nyugodtam hívj Rosa-nak!
- Rosa... Rosa... Tetszik ez a név!
3.RÉSZ VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése